2009. október 28., szerda

Bogárdömping

Mostanában egy sereg katicát kellett készítenem...nem bántam a dolgot, mert szeretek elbíbelődni ezekkel a vicces kis jószágokkal, bár meg kell mondanom, hogy a dolog még így, ennyi év után is sokszor kihívást jelent.
Hogy miért?
Hát azért, mert a katica készítése lényegében nem más mint "vaktában lövöldözés".
Az üvegrudak, színűktől függően más-más árnyalatot kapnak a lángban; például a fehér üveg egészen világos, szinte rózsaszínes színben izzik; míg az áttetsző fűzöld borostyánszín lesz a melegben.
A katica esetében az adja a dolog pikantériáját, hogy egy bizonyos hőmérsékleten a piros és a fekete üveg pontosan egyforma színben izzik; azaz egyáltalán nem látszik, hogy a csíkok és pöttyök valóban oda kerültek-e ahová szántuk őket...ennél a színkombinációnál a biztos kéz mellett igazából csak a Gondviselésben bízhatunk :)

2009. október 27., kedd

Hosszú hétvége

Kicsit kivontam magam a forgalomból.
A hosszú hétvégét megtoldottam még egy nappal, és ilyen meg hasonló helyeken szellőztettem benzingőzös budapesti tüdőmet :)

Holnap gyöngyökről is szó lesz :)

2009. október 21., szerda

Kihívtam Kínát

...avagy kézműves kontra kínai.
Régóta készültem megírni az alábbi bejegyzést, mert nagyon gyakran szembesülök azzal, hogy sokan nem értik, miért kerülnek a kézműves gyöngyök annyiba amennyibe, mikor a hobbi boltokban már kilószám lehet venni az olcsó importált lámpagyöngyöket.
Azt gondolom szükség van rá, hogy tudjunk az alapvető különbségekről, illetve képesek legyünk felismerni, hogy mi valóban minőségi.
Az alábbiakban egy fotó segítségével szeretném illusztrálni a két kategória ismérveit.

Direkt emiatt a bejegyzés miatt vettem a fáradságot, és besétáltam egy kreatív boltba; az igazsághoz hozzá tartozik, hogy hosszas kutatómunka eredményeként találtam ezt a példányt, ami majdnem az összes lehetséges hiányosságot magán viseli. És én még fizettem is érte ;)
A félreértések elkerülése végett a jobb oldali gyöngyről van szó.
A bal oldalon elhelyezkedő versenyző saját szerény művem. (áttetsző üveg beleégetett ezüst buborékokkal).

Akkor kezdjük a rövidebb felsorolással; ami azonos a két gyöngyben, hogy mindkettő kézzel készült, átlátszó lámpagyöngy.

És akkor az alapvető különbségek:
Ami azonnal szemet szúr, hogy a távolkeleti gyöngy bár ugyanúgy áttetsző üvegből készült, ez az üveg a legritkább esetben "tiszta"; jól látszik a fotón, hogy a felhasznált üveg szennyezett, sok apró kis szemcsével, mikroszkópikus buborékkal, amiktől szinte szürkésnek tetszik a színe.
A nagy buborékok sajnos nem látszanak ezen a fotón...ezekre azért kell figyelni, mert ha túl sok van belőlük, feszültséget okoznak az üvegben, és nagyon könnyen töréshez vezetnek.

Szintén szembetűnő, és sok kellemetlenséget okoz, hogy a távol-keleti gyöngy nincs kitisztítva, azaz a készítés során felhasznált formaleválasztó folyadék maradványa ott csúfoskodik a gyöngyben; figyeljük meg, hogy a bal oldali gyöngy furatából ez maradéktalanul el lett távolítva.

Ami a fotón kevésbé jól látszik, de szintén fontos, hogy a "futószalagon" gyártott gyöngyök furata sokszor nem eldolgozott, éles felületű; ez azért jelent problémát, mert az éles üveg könnyen elvághatja a damilt vagy fűzőcérnát amit ékszereinkhez használunk.
Az igényes kézműves gyöngyök furata legömbölyített, sima.

Szintén kevésbé látszik a fotón, hogy a hobbi boltban vett gyöngy több helyen is el van repedve. Sajnos ez nagyon általános jelenség...az oka pedig az, hogy az ilyen gyöngyök nincsenek szakszerűen kihűtve, azaz az üvegben a túl gyors hűlés miatt feszültség keletkezik, ami előbb-utóbb szétrepeszti a gyöngyöt. A kézműves gyöngyök ezzel szemben készítés után hosszú órákig hűlnek, így a bennük lévő feszültség minimális.

Végezetül egy olyan dolgot említenék meg, ami számomra a legfontosabb és a legnagyobb különbséget jelenti; míg a távol-keleti lámpagyöngyöket sokszor éhbérért, futószalagon készítik, és a készítőjük leginkább a mennyiségre hajt (minél kevesebb idő alatt minél több kész gyöngy) addig az általában hobbiból alkotó kézműves hosszú perceket, nemritkán órákat tölt el egy-egy gyönggyel; szívét-lelkét beleadja az alkotásba, és csak azt kínálja eladásra, amivel ő maga is tökéletesen elégedett.
Van olyan is, hogy egy-egy darab úgy a szívéhez nő, hogy megsiratja, ha új gazdára talál...

2009. október 19., hétfő

Ráhangolódás

A Börzsönyben, a Nagy-Hideg hegyen jártunk szombaton.
Az idő már induláskor, a hegy lábánál is elég borongós volt, de az út második felét már masszív hóesésben tettük meg.
Szeretem a téli erdő csendjét, ezt a mindent beborító, fenséges fehérséget...

Ezt már a hegyről lefelé jövet fényképeztem.

A kellemes túrát természetesen meg kellett koronáznunk egy estebéddel, melyet szokás szerint a kismarosi Patak vendéglőben ejtettünk meg...melegen ajánlom a helyet mindenkinek, aki arra jár; sajnos mire eszembe jutott, hogy lefotózzam gyönyörűségesen gőzölgő halászlevemet, már késő volt...

2009. október 13., kedd

Birsalmasajt

Rekord mennyiségű birsalma termett az idén a telken, ennek folyományaként a tegnap estét (éjszakát) úgy cirka 11-ig birsalmasajt főzéssel töltöttük.
Bőszen hámoztuk, aprítottuk, főztük, kavartuk az illatos almát, közben szabályos csatatérré változtatva a lakást. Jelenleg minden épkézláb edényféleségben ez a ragacsos massza tartózkodik...Vajon ki találja ki, mivel lepem meg idén karácsonykor közelebbi s távolabbi rokonaimat?
:)

2009. október 12., hétfő

Hajtű vagy sáltű

Mit is csinálhattam volna egy ilyen borongós, esős hétvégén?
Hangulatomat felvillanyozandó, csillogó-villogó gésa hölgyikéket applikáltam mahagóni hajtűk (vagy ahogyan Ameva bölcsen rámutatott, opcionálisan sáltűk) végére. Ugye felismeritek a nemrégiben bemutatott aranybigyót közöttük?
A hajtűk/sáltűk 18 cm hosszúak, és hamarosan beköltöznek Meska boltomba is!

Ígértem korábban egy használat közben készült képet is...Íme Ceci barátnőm, hajában az első hajtűmmel

2009. október 8., csütörtök

Medál másképp

Ezt a virágos gyöngyöt kicsit másképp "tálaltam" mint a korábbiakat. Nagyobb gyöngyeimet általában 2 mm-es furattal készítem, így önmagukban is könnyedén felfűzhetők egy kígyó- vagy omega láncra.
Ezúttal ezüst szerelékekkel valódi kis medált varázsoltam a gyöngyből, amit bárki felfűzhet a saját (hagyományos, láncszemekből álló) láncára.

Ez a gyöngy hamarosan megtalálható Meska boltomban is!

2009. október 6., kedd

Antik és fényes

Mióta lámpagyöngyözésre adtam a fejem hiszem és vallom, hogy ezekhez a miniatűr alkotásokhoz márpedig ezüst dukál!
Egyszerűen nem lenne szívem a kemény órák munkájával elkészített gyöngyöket olcsó, ajóégtudjamibőlkészült, távolkeleti bizsualkatrészekkel kombinálni.

Szerencsére már itthon is egyre több helyen szerezhetünk be 925 ezrelék finomságú ezüst fülbevaló akasztókat és szerelőpálcákat, de ezzel az anyaggal is valahogy úgy vagyunk, mint a hajunkkal; ha egyenes akkor bongyort, ha hullámos akkor meg szögegyeneset szeretnénk...

Mindez kedvenc nemesfémünk esetében úgy nyilvánul meg, hogy mikor épp csak fényes alkatrészeink vannak otthon, akkor tutira valami antik hatású darabon munkálkodnánk szívesebben, mikor meg hegyekben áll a patinás alapanyag, akkor meg inkább a vadiúj, csillogó fém tűnik izgalmasabbnak.
Én legalábbis majdnem mindig így vagyok vele.
Szerencsére némi praktikával és utánajárással könnyen megoldást találhatunk mindkét problémára!
A levegőn az ezüst ha tetszik, ha nem, előbb-utóbb patinát kap, megfeketedik.
Ha tetszik ez a hatás, nincs semmi dolgunk, hagyjuk kint az alkatrészeket vagy a kész ékszert a levegőn, ami szép lassan elvégzi a dolgát :)
Ha gyorsítani akarjuk a folyamatot, akkor bevethetjük a kénmáj oldatot (ezt általában ötvösök használják, nem teljesen veszélytelen) vagy megpróbálkozhatunk a keménytojás metódussal is, aminek a lényege, hogy egy főtt tojást kettévágunk, majd az antikolni kínánt ezüsttel együtt egy zacskóban légmentesen elzárunk...pár óra alatt besötétíti az ezüstöt.

Amennyiben viszont a megfeketedett ékszert szeretnénk ismét csillogóvá varázsolni, erre is több lehetőségünk van;
Egy finom polírozó rongyocskával átdörgölve az ezüst ismét fényesen ragyog; hasonló hatás érhető el fémtisztító folyadékkal, vagy az ékszer "ultrahangos" tisztításával is, mely szintén az ötvösök által gyakorolt, hatékony módszer.

2009. október 2., péntek

Hangoskönyv

Nem tudom, ti hogy viszonyultok a hangoskönyvekhez...
Bevallom, én magam korábban enyhén szólva is idegenkedtem tőlük; valahogy úgy tekintettem rájuk, mint a lusta diákok által kedvelt "kivonatos" kötelező olvasmányokra (a regény lényege 300 helyett 20 oldalba sűrítve...csak közben pont a lényeg vész el)
Azt gondoltam biztos csak azok vesznek ilyesmit, akik lusták könyveket olvasni, esetleg még a dislexiások :/
Aztán valahogy mégis keveredett hozzánk szép lassan egy, kettő ilyen hangoskönyv cédé, és egy szép napon, már nem is tudom mikor, ráfanyalodtam az egyikre.
Tudjátok mire jöttem rá?
Mindenféle babrálás, kézi munkát igénylő elfoglaltság mellett roppant élvezetes tud lenni egy-egy hangoskönyv!
Az ember alkot, és közben még művelődik is ;)
Az meg csak hab a tortán, hogy az éppen "hallgatott" olvasmány mennyire befolyásolja a készülő művet (sokszor nagyon is!).
Legkedvesebb hangoskönyvem Hrabal Sörgyári capriccio-ja Für Anikó előadásában.
A könyvet korábban olvastam már, de a CD változat is remekmű!
Ha nem úgy mennek a dolgok kis házam táján, ahogy szeretném, csak meghallgatom újra, és máris rózsásabb fényben látom a világot :)
Garantált antidepresszáns.