Aranymálinkók!

Köszönöm a hatalmas aktivitást, amit a karkötős Facebook játékom generált; a hagyományos (papírcetlis) sorsolás nyertese ezúttal Triniti Backzdug lett; ha itt olvasnád, kérlek küldj egy emailt a címeddel, hogy postázni tudjam a nyereményed!
Gratulálok a nyertesnek; a többiek pedig ne csüggedjenek, ígérem, lesz még ilyen ;)

És akkor a mai fotóról:
Tavaly nyáron lakott a kertünkben egy sárgarigó pár; nagyon félénk madarak, így kezdetben csak a jellegzetes énekükből tudtam, hogy itt vannak, aztán a fiókák körüli pörgésben fel-fel tünedeztek néha mégis.
Pár napja megint hallani véltem őket, meg is örültem, de aztán kiderült, vaklárma volt az egész...a wikipédián kiokosodtam; a sárgarigók csak május végén érkeznek hozzánk, és augusztusban már huss, ismét útra is kelnek (van aki meg sem áll Madagaszkárig).
Azért készült egy sárgarigós fülbevaló mégis, aranyszín cseh csiszolt gyöngyökkel és ezüst akasztóval.
Tudtátok egyébként, hogy a sárgarigót régen aranymálinkónak hívták?

Last summer we had a pair of golden orioles in our garden; first we could only hear their song (they are rather shy) but then we got a glimpse of them too.
A few days ago I thought I heard them sing again, but I was wrong; as I learned on wikipedia, these birds only come to Hungary in May and stay here only for a few months.
Anyway, I still made two golden-oriole shaped lampwork beads which were transformed into these earrings.