Vicces, ahogy egymás mellé rakom a kis gésa fejeket: mindegyik arc egy külön világ, a maga sajátos arckifejezésével; van, amelyik gőgösre, sőt arisztokratikusra sikeredik, a másik meg mintha cuppantós csókhoz csücsörítene, megint másik szolidan, amolyan gésásan mosolyog a "bajsza alatt" :)
Azt hiszem pont ez az, ami miatt nem lehet ezt az egészet megunni!
Minden gyöngy egy új rejtély, soha nem tudhatod előre pontosan, hogy vajon mi sül ki belőle...ha megszakadnék, sem tudnék két egyformát készíteni, de ha egyszer mégis sikerülne, azt hiszem az lenne a nagy szerelem vége :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése