...avagy kézműves kontra kínai.
Régóta készültem megírni az alábbi bejegyzést, mert nagyon gyakran szembesülök azzal, hogy sokan nem értik, miért kerülnek a kézműves gyöngyök annyiba amennyibe, mikor a hobbi boltokban már kilószám lehet venni az olcsó importált lámpagyöngyöket.
Azt gondolom szükség van rá, hogy tudjunk az alapvető különbségekről, illetve képesek legyünk felismerni, hogy mi valóban minőségi.
Az alábbiakban egy fotó segítségével szeretném illusztrálni a két kategória ismérveit.
Direkt emiatt a bejegyzés miatt vettem a fáradságot, és besétáltam egy kreatív boltba; az igazsághoz hozzá tartozik, hogy hosszas kutatómunka eredményeként találtam ezt a példányt, ami majdnem az összes lehetséges hiányosságot magán viseli. És én még fizettem is érte ;)
A félreértések elkerülése végett a jobb oldali gyöngyről van szó.
A bal oldalon elhelyezkedő versenyző saját szerény művem. (áttetsző üveg beleégetett ezüst buborékokkal).
Akkor kezdjük a rövidebb felsorolással; ami azonos a két gyöngyben, hogy mindkettő kézzel készült, átlátszó lámpagyöngy.
És akkor az alapvető különbségek:
Ami azonnal szemet szúr, hogy a távolkeleti gyöngy bár ugyanúgy áttetsző üvegből készült, ez az üveg a legritkább esetben "tiszta"; jól látszik a fotón, hogy a felhasznált üveg szennyezett, sok apró kis szemcsével, mikroszkópikus buborékkal, amiktől szinte szürkésnek tetszik a színe.
A nagy buborékok sajnos nem látszanak ezen a fotón...ezekre azért kell figyelni, mert ha túl sok van belőlük, feszültséget okoznak az üvegben, és nagyon könnyen töréshez vezetnek.
Szintén szembetűnő, és sok kellemetlenséget okoz, hogy a távol-keleti gyöngy nincs kitisztítva, azaz a készítés során felhasznált formaleválasztó folyadék maradványa ott csúfoskodik a gyöngyben; figyeljük meg, hogy a bal oldali gyöngy furatából ez maradéktalanul el lett távolítva.
Ami a fotón kevésbé jól látszik, de szintén fontos, hogy a "futószalagon" gyártott gyöngyök furata sokszor nem eldolgozott, éles felületű; ez azért jelent problémát, mert az éles üveg könnyen elvághatja a damilt vagy fűzőcérnát amit ékszereinkhez használunk.
Az igényes kézműves gyöngyök furata legömbölyített, sima.
Szintén kevésbé látszik a fotón, hogy a hobbi boltban vett gyöngy több helyen is el van repedve. Sajnos ez nagyon általános jelenség...az oka pedig az, hogy az ilyen gyöngyök nincsenek szakszerűen kihűtve, azaz az üvegben a túl gyors hűlés miatt feszültség keletkezik, ami előbb-utóbb szétrepeszti a gyöngyöt. A kézműves gyöngyök ezzel szemben készítés után hosszú órákig hűlnek, így a bennük lévő feszültség minimális.
Végezetül egy olyan dolgot említenék meg, ami számomra a legfontosabb és a legnagyobb különbséget jelenti; míg a távol-keleti lámpagyöngyöket sokszor éhbérért, futószalagon készítik, és a készítőjük leginkább a mennyiségre hajt (minél kevesebb idő alatt minél több kész gyöngy) addig az általában hobbiból alkotó kézműves hosszú perceket, nemritkán órákat tölt el egy-egy gyönggyel; szívét-lelkét beleadja az alkotásba, és csak azt kínálja eladásra, amivel ő maga is tökéletesen elégedett.
Van olyan is, hogy egy-egy darab úgy a szívéhez nő, hogy megsiratja, ha új gazdára talál...
Teljesen egyetértek veled! Bevallom teljesen beleszerettem a lámpagyöngyökbe és én is most tanulgatom a készítését. Bizony nagyon sok kitartás kell ahhoz, hogy a hűtőgranulátumból ne egy szottyadt fügére hajazó valami kerüljön elő:)Viccet félretéve: éljenek a kézműves gyöngyök!
VálaszTörlésKöszönöm Verus :)
VálaszTörlésSok sikert kívánok lámpagyöngyös pályafutásodhoz!
Köszi:) Hát pályafutásnak még nem nevezném:) bár az üveget mindig is szerettem, évekig foglalkoztam üvegfestéssel is. Van még tanulni valóm bőven!
VálaszTörlés