Nem tudom, ti hogy viszonyultok a hangoskönyvekhez...Bevallom, én magam korábban enyhén szólva is idegenkedtem tőlük; valahogy úgy tekintettem rájuk, mint a lusta diákok által kedvelt "kivonatos" kötelező olvasmányokra (a regény lényege 300 helyett 20 oldalba sűrítve...csak közben pont a lényeg vész el)
Azt gondoltam biztos csak azok vesznek ilyesmit, akik lusták könyveket olvasni, esetleg még a dislexiások :/
Aztán valahogy mégis keveredett hozzánk szép lassan egy, kettő ilyen hangoskönyv cédé, és egy szép napon, már nem is tudom mikor, ráfanyalodtam az egyikre.
Tudjátok mire jöttem rá?
Mindenféle babrálás, kézi munkát igénylő elfoglaltság mellett roppant élvezetes tud lenni egy-egy hangoskönyv!
Az ember alkot, és közben még művelődik is ;)
Az meg csak hab a tortán, hogy az éppen "hallgatott" olvasmány mennyire befolyásolja a készülő művet (sokszor nagyon is!).
Legkedvesebb hangoskönyvem Hrabal Sörgyári capriccio-ja Für Anikó előadásában.
A könyvet korábban olvastam már, de a CD változat is remekmű!
Ha nem úgy mennek a dolgok kis házam táján, ahogy szeretném, csak meghallgatom újra, és máris rózsásabb fényben látom a világot :)
Garantált antidepresszáns.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése