Talán megfigyeltétek már, hogy az esetek többségében a "kézműves" (azaz nem futószalagon, jobbára sablonok segítségével gyártott távolkeleti) lámpagyöngyök alakja inkább egy laposabb zsömléhez (vagy amerikásan donut-hoz) hasonul, mint egy szabályos gömbhöz.
Mindez évek óta elmondható az én kezeim közül kikerülő gyöngyökről is...
Nem is próbáltam megoldást találni a dologra, részint, mert tetszik ez a forma, illetve azért is, mert elkönyveltem, hogy ezeknek így "kell" kinézniük...
Korábban olvastam valahol, hogy a férfiak, valamilyen rejtélyes oknál fogva (és feltéve persze ha lámpagyöngyözésre adják a fejüket) gyorsabban "ráéreznek a kerekségre" illetve hajlamosabbak a szabályosabb gömb alakhoz közelítő gyöngyöket produkálni....
Még egy ok, hogy elkönyveljem, mindez genetikailag kódolt, naná, hogy a férfiaknak fekszik a kerek forma :)
Aztán nemrég forradalmi felfedezést tettem!
Beszereztem pár nagyon vékony acélpálcát, és már az első alkalommal világossá vált, hogy a pálca átmérője és a gömbölyűség fordítottan arányos egymással!
Azaz minél vékonyabb pálcára dolgozom fel a forró üveget, annál nagyobb valószínűséggel lesznek kellemesen kerekdedek a gyöngyök :)
Gondolom egyszerű fizikáról van szó, de az sosem volt az erősségem.
Íme illusztációként két különböző átmérőjű pálcára olvasztott gyöngy, remélem látszik a különbség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése