Az égő mellett eltöltött 4-5 óra felért egy fullextrás wellness-hétvégével; homlokom és lelkem ráncai kisimultak, így most újult erővel vethetem bele magam a szorgos hétköznapokba :)
Egy kis ízelítő a tegnap esti termésből:
Az történt, hogy a bal oldali gyöngy, amely eredetileg szintén kukacként kezdte földi pályafutását, menet közben meggondolta magát, és hát izé...nem egészen olyanra sikeredett, amilyenre szerettem volna.
Mit csináljon az ember lánya egy elrontott gyönggyel?
Egy sóhajjal (esetleg a gyöngy, opcionálisan az üveggyártó felmenőinek dicsőítése mellett) félreteheti azt, VAGY megpróbálhatja menteni, ami menthető.
Én általában az utóbbit választom :)
Egy kis maszatolás még itt, egy kicsi ott, a nem tökéletesre sikerült minták átalakítása 'nonfiguratív' elemekké, és máris megmentődött a haza!
Utólag ki mondaná meg, hogy a gyöngy nem direkt lett ilyen?
Persze ennek is van időigényesebb módja; nevezetesen, hogy az ember "legyárt" 3-4 darabot ugyanazzal a mintával, aztán reménykedik, hogy ezek között lesz legalább kettő, amik közel azonos nagyságúak.
Vagy...egyszerre készíti el mindkettőt!
Ez a megoldás sok rutint igényel, kezdő lámpagyöngyösöknek nem ajánlott, mert menet közben egyformán kell koncentrálnunk mindkét gyöngyre!
Ha nem így teszünk, jobb esetben az egyik, ha pechünk van, mindkettő eltörik.
Nagyon szépségesek lettek! Jó lenne ezt a ránctalanítót minden nap használnunk, ugye?
VálaszTörlésHát igen...Ránk férne az biztos :)
VálaszTörlés